A nyugalom tengere
2015.07.14
Szellő hasít a búza réten,
Egy fa zöldellik messze a fényben.
Madarak táncolnak-e égen,
Hol megszűnt bánat e világi képen.
Egy tó húzódik a fa mellett,
Mit a szél suhogása egyenget.
A nap sugarai melengeti a tavat,
Hol a nyugalom tölti be az uralmat,
Mely a valóságból egyből kiszakít,
És lágy gondolatok felé repít.
Csak a madarak éneke töri meg a csendet,
Mely a fűlnek világot renget.
A béke az úr itt, messze mindentől,
A szeretet, mi a szívben fel tőr,
E csodálatos és nyugodt helytől,
Hol jókedv járja át az embert,
És hol a szem végre megpihenhet.
A táj angyali képet festet,
Mi a léleknek boldogságot sejtet.
A hely szépsége utat talál a szívekbe,
Mit a nap öltöztet ragyogó színekbe,
Hol megszűnik, mi rossz gondolatot ejtene,
Mert ez a nyugalom tengere.
2015. Július. 14.