A világ
2012.12.12
A világ kegyetlensége szív fájdító,
A világ politikája háború szító.
A gyűlölet szaga már-már folytó,
Ahogy alattunk a talaj egyre forróbb.
Mert világunk fertő,
Hol a profit az első,
Életünk keringő.
A ki út ebből lejtő!
A gondolat tépő,
" Túlkéső, félő "
De a szavad örök,
Mert miénk a jövő,
Nem azé ki önző.
" Félj a holnaptól!",
"Tanulj élni magadtól!",
" Néz le másokat!",
" Oltsd le a szájakat!"
Erre tanít a gyűlölet,
Mely utálatra nevel minket.
A gyűlölet,
Mely körül vesz bennünket,
Mely az emberek útját tapossa,
S mely értelmet az emberről lemossa.
Ami formálta az a világ,
Hol az embereket gyarló gondolatok kínozzák.
Hol dicsekvő emberek várják,
Hogy koldusok töltsék meg tálját.
Mert ilyen a világ, ne nézz el mellette,
Mert megragad és leránt a sötét mélybe.
Forrása maga a szabadság,
Melyet az ember túlzásba visz manapság.
Azt hiszik övék a világ,
Hogy öldöshetik minden sarját.
Ha valami kell nekik, azt rögtön el marják.
A határ a csillagos ég,
Nekik semmi sem elég,
Csak az akaratukat érvényessé tegyék.
Mert nekik csak ez a fontos,
Tetteik a világ ellen szörnyen alattomos.
Az embereknek van annyi eszük,
Hogy a pusztulásba vezessenek,.
Az embereknek van annyi pénzük,
Hogy kiirtsanak ezreket.
Csak nincs annyi szívük,
Hogy megértsék, mi is az a szeretet.
Hát ezért kaptuk az életet,
Hogy csak is a vágyainké legyen?
Hát én nem hiszem.
Mi szép van egy oly életben,
Hol az ember féktelen?
A körforgás ebből végtelen.
Változzunk hát, vagy világ, ég veled!
Érj el mindent amit akarsz,
De ne feledd Isten elött felelsz majd,
Ki lát mindent mit eltakarsz,
S bűneidért a mennytől elhajt. (Eredeti- S bűneidért a pokolba hajt)
Változzunk hát, változzunk!
Ne hogy a végén pokolra jussunk.
Hol világ nem vár rád, se család,
Csak az örök, fekete halál.
Ébredj fel világ! Ébredj fel!
Mi előtt a lelked túl későn esdekel.
Majd azon kapod magad, hogy életed elrepedt,
De azt sose feledd, hogy ezt te tetted.
Megéri-e oly világban élni,
Ahol csak a kapzsiságról tudsz beszélni?
Hol az ember oly kegyetlen,
Hogy embertelen, az egy ily csodálatos életben.
És sose feledd a jó út az egyetlen,
Ha úgy akarod, ott a te szívedben.
Rajtad múlik ki leszel,
Jó ember vagy rossz ember.
Küzdj, hogy úgy nézhess erre a világra,
Hogy nem harcoltál hiába!
Mert az erkölcs az nem vicc,
Ami téged a jó útra visz,
S csak is a boldogságban hisz.
Nincs kifogás, hogy köt a szabály,
Hogy világunknak túl késő már,
Hogy reményed már rég megtört,
És a vég már rég elkezdődött.
A változás rajtad áll, nem máson.
Bánatod tova száll, ha engeded, hogy reményed hasson.
Hasson egy oly jövőért, Melyben nincs ember, csak közösség.
Le kell mondanod kapzsi vágyaidról,
Saját önző vágyaidról,
Hogy érthesd, hogy az ember hányszor,
Tévedt el útján,
És hányszor keseredett múltján.
Fiatal még az ember,
Tetteit senki nem felejti el.
A borzalmakért senki nem felel.
Lelked nyughatatlan, szíved neheztel.
Higgy a jobb világban, ne hogy későn ébredj fel!
Önző érdekeid, elvakítanak,
Melytől nem látod az utat,
Hogy szeretsd a másikat,
Ne az előnyeid mutogatsd.
És fogadd el tanításaikat,
Mert a szeretet ebből fakad.
Hova tűnt a világból az emberség?
Mit nem követünk már rég.
Meg kell látni a másik szívét,
Nem pedig azt tépni szét.
Ne a félelme,
Ne is a gyűlölete,
Hanem őt segítve a barátja légy.
Mert mindannyiunkban van egy kép,
Hogy mi a rossz, és mi a szép.
Ha más rossz, akkor neked is annak kell lenned?
Ha más megvet, neked is úgy kell cselekedned?
Vagy félre állsz, hogy idővel barátja lehess,
Majd együtt, vállvetve harcolni mehess,
Egy olyan ügyért mely a szívednek nemes?
Mert elkell fogadni a másik hibáit,
Enyhíteni kell az ő fájdalmait.
S fogadd el véleményeit,
Mert utadon ő segít.
Mindegy mi a vallásod,
Ebbe a fajba tartozol.
Ne hagyd, hogy a hallásod
Megvezessen utadon!
Ne hagyd, hogy azt halld egy tévhit birtokol!
Mások rosszindúlata ne rántson le téged,
Mert szíved sugallatta nem ezt mondja néked!
Ha ezt tudod, az erényt is érted...
2012. Decemberében