Álom a jövőről

2017.09.17

 Fel ébredek se szó, se hang.
Üres a ház, üres az utca.
Csak bámulok jobbra-balra.
Ekkor megszólal a harang.

Egyre hangosabban szól.
A fülem már zúg,
A szél egyre csak fúj,
A vérem az izgalomtól felforr.


Vajon mi lehet ez?
Nem kapok rá választ,
Hirtelen a víz eláraszt.
Az özönvíz amerre megy
Féktelen hullámokat ereget.


Mindent elnyel az áradat,
A felszínen tetők látszanak
Melyek a felhőkig érnek.
Ez a vége a végnek.

2017.09.17.

Share
Klamisky / Költő és író / Minden jog fenntartva
Az oldalt a Webnode működteti
Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el