Pörög
az élet, de vissza tekerni nem tudod.
A
minden napi gürcölés már eléggé unott.
Hívogat
téged az élet, már-már pózol,
De
te csak a kütyüidet nyomkodod.
Nem
sodródsz az árral, csak bezárkózol.
A
végén elmegy melletted minden rokonod.
Mikor
rájössz az élet veled nem spórol,
Ez
lesz neked a nagy pofonod.
Elveszel,
mint mindig a filmek világában,
De
nem így működik az élet valóságában.
Majd
kapva kapkodod fejed aztán.
Hol
van, mely szerepelt nagyra törő álmában,
Annak
kinek mosoly lóg a rejtegető arcán,
Kiknek
bemutatkozol, csak te is álcában.
Mert
nem mered felvállalni ki vagy valójában.
Mivel
a gép előtt a háttér oly halvány.
2017.09.18.
