Lét
2016.02.12
Világ hajnala Nyisd ki szemem!
Életünk sugaraHonnan is ered?
Tűz, mely az életet adja,
Halála új élet sarja.
Láng lobban, porral terít,
Ereje messzire repít,
Mi lassan burkolódzik ködbe,
És lesz életnek bölcsője.
Oh mélység, te csodálatos erő,
Fúj messzire mi planétának kellő,
Majd öleld át meleg karjaidban,
Nyughatatlanul óvd holtodiglan!
Hisz a fény, mely pusztít téged,
Ugyan akkor adja léted,
Nyomhat rád holt pecsétet,
Ha pihenni tér hideg mélységed.
Legyen társad, mi felkavar,
Mely melengeti felszíned.
Legyen mi kékbe takar,
Mely életnek helyszíne.
Hol az értelem lángra kap,
Mely felismer és eljut messzire.
Világ hajnala
Nyisd ki szemem!
Életünk sugara
Merről is ered?
Nem látható a mozgató erő,
mégis kinyújtja ránk karjait,
Az a kozmikus keverő,
Mi elnyeli csillagait.
Majd két sugárban hányja
A világ teremtők romjait.
Felemészti, lerántja,
De mi már soknak hitt,
Magáról végleg lerázza
Távoli középtől oda kint.
Maga az idő nagy úr,
Segítségével lelassúl,
S csillagai rendre alakul.
Hol spirálban húzódik a fény
Ott nincs élet körülmény,
De ahol homály honol,
Ott vég ritkán rombol.
Világ hajnala
Nyisd ki szemem!
Életünk sugara
Miből is ered?
Nagy volt, és még mindig tart.
Sötét az, mi energia hajt.
Szétszakít, lassan elhalkul,
S egy ponton többé nem mozdul,
De most van itt fényessége,
A nagy mozgalom ékessége,
Mi fénnyel tölti a teret,
S uralkodik halál felett.
Nagy volt, mégis aprócska,
Erejét egy pontba fojtotta.
Lyuk volt tán, mi hozta,
Egy másik világból kapva lopta.
Elnyelte, majd kilökte,
Feketéből jött fényesre.
2016. 02. 12.