Miért?

Egy égő gyertya, csak ennyi az élet

Végül fénye mindig szerte széled.

Egy eloltott csikk, csupán ennyi a halál

Ha az égbe jutsz is, de mindig rád talál.

Széttört álmok és megannyi fájdalom

Néha csak azt hiszem mind ezt csak álmodom.

Ennyi lenne csupán? Ennyi a világ?

Vagy valahol még nőni fog virág?

Lesújtó gondolatok, mik az elmébe ragadnak

Szeretetnek nincs helye, csak a haragnak.

A haragnak, mely jellemzi múltunkat

És beárnyékolja a várható utunkat.

De miért ily haragos az ember,

Ha Isten elé állni sem mer?

Haragszik tán, hogy cserben hagyták?

Hogy nincs itt, mikor már lelkünket is marják?

Sötétből kinyúló karmok

Mint gaz tettre ösztönző akaratok

Vernek zajt testben és lélekben

Mely időkben a jó hátrálni kénytelen.

Láncra vert kutyák szárnyakkal a dicsfényben

Mint rabszolgák a szabadság képében

Fel tekint az ember és csak fut

Valahogy még is az aljára jut.

Szent históriáktól reng a világ

Még is szeretettől szenved hiányt.

Minden kardal és vérrel írt rege

Az életnek oly fájdalmas nyílt hege.

Remény már kevés, elfújja a vég

Mint végtelen térben táncoló lángot a szél.

Jobb ha lelkünk más útra vándorol

Mielőtt még a sötétben felsőbb hatalmat átkozol.

2019. Jan. 07.