Paranoid a világban

2018.06.21

Nem telik el úgy perc az emberek között,

Hogy ne hallanék megvető közönyt.

Nem telik el úgy pillanat a tömegben sétálva,

Hogy ne látnék szemet rajtam állva.

S nem telik el úgy óra magamba nézve,

Hogy ne gondolnék ezek miatt vérre.

Így hát nem csoda, hogy a magányt keresem,

S miatta bánattól a szívem ne verne hevesen.

Támaszom csak is a szeretteim,

Kikhez ragaszkodnak elveim.

Próbálok alázatos lenni a világgal,

S jobbá tenni nézeteim imákkal,

De ez nem megy akkor,

Ha mindenki rajtam röhögve tapsol.

2018.06.21.