Szépből a rossz (rémálom)
2017.06.26
Álmodom tán, vagy ez a valóság?
Begyújtom ősi lelkem kanócát.
Majd körül nézek messze s távol,
Megpillantom , mire szívem lángol.
Egy kis falucska az merre nézek,
Lassan egy öreg házhoz lépek.
Bekopogok , de nem jön válasz.
Ablakából sötétet áraszt.
Be nézve egy szempár figyel
Mi közelebb ér és így szemel:
Ez nem az a hely melyet keresel,
Ha tovább maradsz itt elveszel.
Nem hallgattam rá, s csak tovább mentem,
De az árny nyomomba eredt menten.
Bátorságom össze szedvén, nem féltem én
Csak hajtottam előre lábam a föld keréken.
Egy lélek sem volt a faluban csak az árny mi követett.
Megfordulván így szóltam: miért követsz, mi van veled?
De csak állt a sötétben, hallgatott, nem felelt.
Majd egy kis idő múlván neki indultam.
Mire az elszelelt nyomban.
Most hova mész ? Kiáltottam utána.
Mire hirtelen egy kéz telepedik vállamra.
Megdermedtem ijedtemben, mozdulni nem tudtam.
Majd egy hang suttog a fülembe halkan:
Menj innen! - mondta.
Ezután elsuhant, mint ha a szél fújta volna.
Körül nézek, de már nem látom,
Ekkor döbbenek rá hogy az egész egy álom.
De bár csak ne tettem volna.
Az illúziót rémek törik romba.
Farkasok bujkálnak a falak mögött,
Morgásuktól az ég dörög.
De nem féltem , hiszen tudtam hogy egy álom.
Gondoltam: tépjenek szét nem bánom.
Ekkor letérdeltem és kiáltottam,
Mire az összes egyszerre rám rohan.
Haraptak, téptek, szaggattak.
A testemből ki ragadtak.
A vér csak úgy folyt mint a csap.
És vége tért egy szempillantás alatt.
Hevesen ébredtem az ágyamban,
De mégis valahogy tisztábban.
2017.06.26.