VERSEIM

A béke kényelme elszáll majd a szélben, Ahogyan az irgalom fogalma is az észben. Mert a háború közelg, nincs messze már innen.A vörös horizonton a mérleg a káosz felé billen.

Örök időkön át.

Mert ő maga a rettenet,

Éltem hon a bús magyar,Kit csak elnyomó takar. A nép immár meggyötört, Igazsága elsöpört. De nem él vele panasztHiába mégis akar,Mert az út őt felőröl,Ha úgy dönt alá pörköl. Csak akkor ha vért facsar,S forradalmat kavar. 2018. aug. 18.

Tébolyult ember hiába nyer, Mert úgy is kardot torkára nyel. A halál rá az ítéletet hozza, Ám az ilyen a kaszát tőle el lopja.

Mi a halhatatlanság? kérdik. Közben magukat a haláltól védik...

Most nem zavarnak gondok,A tó pompázik a nyár képében. Csak úgy hasítanak az izom rostok,Mikor az est ragyogni kezd fényben.

2018.06.25.